Betöltöttem a 30-at. Nem így terveztem a születésnapomat, több szempontból sem. Egyrészt úgy gondoltam (még várandósan), hogy ekkorra abbahagyom a szoptatást a közelgő bölcsi miatt, és koccinthatok a szeretteimmel. Másrészt a járványügyi helyzetre sem számítottam. Az elvárásaimmal szembeszegülve a lányom még gyakori anyatejfogyasztó (és ezt gyakorló anyukaként nem is bánom), a kevésbé szűk családdal, mint a szüleim, nagyszüleim, mostohatestvéremék… nem találkozhatok, barátnőkről ne is álmodjak. Ez most nem panaszáradat lesz, a hátráltató tényezőket és negatív gondolatokat igyekszem kizárni a fejemből – így 30 évesen. 😉
A páromnak köszönhetően szeretetben, boldogságban telt a nagy nap. Előző délután hazahozott egy dobozt, amit elrejtett a hálószobában, majd kért a konyhában egy kis „énidőt”. A kedvenc görög salátám készült, ezt sejtettem az illatokból; emellett árulkodó jel volt a kérés, miszerint ne együk meg az összes uborkát. (A kígyóuborkát ugyanis nálunk valóságos veszély fenyegeti: Zorka egy egészet el tud fogyasztani együltő helyében, miközben a nyulat is hergeli vele [„néz’ Fülcsi, uboka!”] – megjegyezném, mivel érzékeny és jószívű kislány, ezért az étkezés végéhez közeledve a rágcsálónak is jut abból az „ubokából”.) Tekintettel arra, hogy a programszervezési energiáink mellett a pénzzel is takarékoskodunk mostanság, így kifejezett óhajom volt a párom irányába, hogy most tényleg ne vegyen nekem ajándékot és semmi extrával se készüljön. Ám ha rólam van szó, Ő hajthatatlan. Volt egy kis ajándék, volt görög saláta grillsajttal és hasábburgonyával valamint a szüleim jóvoltából volt torta is. Ami pedig a legfontosabb, hogy volt hármasban és – amíg Zorka aludt délben – kettesben eltöltött minőségi idő. Az igazi meglepetés ugyanis akkor ért, amikor a nagy napon, a gyerekszobában ébredve a mobilom órájára néztem, és meghallottam a párom horkolását a hálószobánkból. Akkor már tudtam: szabadnapot vett ki miattam. És ettől több nem kell.
Fotók: Szandi
A 3 X-esek táborába lépés nem okozott számomra lelki deficitet vagy bármiféle kellemetlen érzést. A 20-at észrevétlenül viseltem, a „negyedszázadosság” csak úgy megtörtént (életem legjobb meglepetés bulijával, szintén a szerelmem jóvoltából). A 30-at egy újabb pozitív mérföldkőnek tekintem: ezt is megéltem, ide is eljutottam, mennyi mindent elértem. Ha az életkerék különböző területeit nézzük, talán nem is állok olyan rosszul a saját magam által felállított mércén. Ebben a bejegyzésben pedig erről szeretnék igazán írni. A 30-at betöltve lassítottam, leültem egy kicsit, hogy jobban elgondolkozzak. Az összegzéshez a Szilágyi-Bécsi Tímea, coach honlapján megtalálható leírást és életkereket használtam: http://holisztikusno.hu/cikkek/az-elet-8-terulete. A linkre kattintva találsz egy képet, alatta pedig egy ingyenesen, hírlevél feliratkozás NÉLKÜL letölthető pdf-segédlethez vezető hivatkozást. Lássuk az én karikám:
Fotók: Szandi
Környezet, lakás életterek
Február végén költöztünk másik albérletbe. Akkor még nem tudhattuk, mennyire jól jártunk a nagyobb lakással. A bekezdés második mondatából jól látszik, hogy elégedett vagyok a jelenlegi lakókörülményeinkkel. Tetszik a méret, a berendezés, a környék (más kerület, pár buszmegállóval még távolabb a város közepétől, kertes házakkal övezett panel – mint ahogy eddig is). A rend kérdése viszonylagos. Látszik, hogy itt lakunk, van egy totyogónk/szaladónk, ehhez képest nem tűröm, ha minden játék vagy egyéb eszköz szerteszét hever, az éppen nem használtakat a helyükre kell pakolni. Ebben a kérdésben régebben megengedőbb voltam, de rájöttem, hogy jobban érzem magam, ha rumlihalmaz helyett üres terek vesznek körül. A lakáshoz – jobban mondva a lakótömbben leledző mintegy 200 lakáshoz – tartozik egy zárt belső kert, benne több kisebb-nagyobb hintával, mászókával, csúszdával, homokozóval, trambulinnal, favonattal, betonúttal, fás-bokros gyeppel, lábtengó pályával, stb. Minden korosztály számára biztosított a kikapcsolódás, amit az ideköltözésünk utáni bő két hétben kihasználhattunk, majd két hónap szünet következett.
Az egyetlen hiba, amit a lakhatási körülményeim számlájára írhatok, hogy a lakás nem a miénk. Idén szeretnénk előrelépést tenni ingatlanvásárlás, saját otthon teremtés ügyében. Jelenlegi állás szerint ehhez tartjuk is magunkat. Bővebben majd akkor írok erről, ha bekövetkezik a haladás.
Pénz, anyagi javak
Irányított kérdések mentén még nem gondolkodtam ezen. Most kellett rájönnöm (tényleg, 30 évesen?), hogy jobb pénzügyi helyzetben is lehetnék. Mennyire vagyok elégedett? Elégedett vagyok, nem panaszkodhatok, jóformán mindenem megvan. Van megtakarításom? Hmmm. Van tervem a nyugdíjas éveimre? Hmmm. Gyűjtök álmaim megvalósítására? Hmmm-hmmm – az életem maga a megvalósult álom, nem? Befektetések? Pfff. Ezért az alacsony pontszám:
Karrier, munka
Szeretem a munkám a bioboltban. Előtte olyan helyeken dolgoztam, ahol sem a felettesek részéről érkező megbecsülést (mind verbális, mind anyagi szinten), sem az elvégzett munka hasznosságát (magyarul, hogy van értelme annak, amit csinálok) nem éreztem. Itt tudom, hogy segítek másoknak, a vásárlóknak azzal, amit teszek, hogy fontos vagyok, megéri lelkiismeretesen végezni a feladatom. Hiszen nem csak azt kell tudnom, melyik termék merre található az üzletben, hanem azt is, mire való, mik a jellemzői, hatások, mellékhatások, ellenjavallatok (ez nyilván az étrendkiegészítőkre vonatkozik). Szeretek az ételintoleranciával frissen diagnosztizált, kétségbeesett betérőkkel recepteket, praktikákat, életmentőnek tűnő információkat megosztani. A pillanatnyi tudásomhoz és erőforrásaimhoz mérten a megfelelő helyen vagyok, azonban nem ez a végső cél. Úgy érzem, hosszú út áll még előttem, míg meglelem a szerencsémet: hiszen „a szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel”. Köszönettel tartozom egy régi, bölcs kollégámnak, amiért a buksimba ültette Darrell Royal aranyat érő szavait.
Feltöltődés, lelki élet
Amikor Zorka a délutáni alvását abszolválja, igyekszem én is kikapcsolódni. Persze mindig akad olyan feladat, amit az ébrenléti idejében nem tudok elvégezni. A blog mellett a filmek és a könyvek tudják kikapcsolni az agyam, ezeket szoktam segítségül hívni a feltöltődéshez. Az életkerék megrajzolásához kapott iránymutatás felpiszkált bennem egy régi vágyat, mégpedig a meditáció elsajátítását. Ezennel felvettem a tanulós listámra.
Emberi/társas kapcsolatok
Ebben a témakörben magabiztos vagyok. Nem véletlenül azok a barátaim, akik: szeretem, tisztelem, becsülöm őket, felnézek rájuk, jó példát mutatnak, élvezem a társaságukat, és az is fontos számomra, hogy ez mind kölcsönös legyen. Már 30 éves korom előtt – ahogyan gyermekként szintén – a minőségre helyeztem a hangsúlyt a mennyiség helyett: kevés igazán jó barát, akikre az apró hullámvölgyeken túljutva mindig számíthatok. A családját ugyan nem választhatja meg az ember, de én nem is kívánnék magamnak más rokonokat. Gyermekvállalással kapcsolatban a magamnak szabott életkori határ 30 év volt. A lányom augusztusban lesz két éves, így ide is jöhet egy hatalmas pipa. Az egyetlen tényező, ami miatt a maximálisan elérhetőnél kevesebb pontot kapott ez a rész, az a személyes találkozásaink ritkasága.
Párkapcsolat
Gyakran ér a felismerés, mennyire szerencsés vagyok a párkapcsolatommal, a párommal. Nem értünk mindenben egyet, sőt néha azt érzem, egyre kevesebb dologban állunk közös nevezőn, a legfontosabb helyzetekben azonban mindig ott vagyunk egymásnak. Erős alapot építettünk, nincsenek titkaink, szinte mindent meg tudunk beszélni. A kommunikáción – mert nem mindig úgy jönnek azok a szavak – bőven lehet még csiszolnunk, ahogy egyéni hiányosságainkon, hibáinkon is. Mindennek ellenére a párom egy régi kedves barátját idézvén: „zsák a foltját”. Csak ennyivel jellemzett minket. A maximum pontszám azért marad el, mert az nagyképűség és kétszínűség lenne részemről.
Személyes fejlődés, tanulás
Az élet területeinek egyik legfontosabbika, számomra legalábbis mindenképp. Mégis ezen a téren érzem magam a legelesettebbnek mostanában. Vajmi kevés energiát és figyelmet fordítok tanulásra, önmagam fejlesztésére. Bár azzal, hogy elkezdtem újra foglalkozni a bloggal, együtt jár az információéhség, hogy utánanézek legalább azoknak a tárgyköröknek, amikről írok, amiket az érdeklődésem középpontjába állítok. Természetesen most is érik egy beszámoló – végre „anyaüzemmód” kategóriában – a fejemben, amihez nem leszek rest kutatómunkát végezni.
Egészség, fittség
Az előbbi mellett ez a másik leggyengébb pontom. Nem tudom már, mikor kezdődött, hogy az egészségtudatos életmód ismérveit sutba vágva elengedtem magam. A legborzasztóbb ebben pedig az, hogy az okát sem értem. Kifogás mindig akad(t), egyik rosszabb a másiknál. Nem keresem őket, egyszerűen csak tudom, ideje változtatni. Néhány napja (mire ez a bejegyzés kikerül a blogra, vagy mire olvasod, talán már több hete) a sarkamra álltam, és ismét elindultam valami jó felé. Azóta érdekes módon nem csupán fizikailag, hanem érzelmileg és mentálisan szintén stabilabbnak mondhatom magam. Ez is bizonyítja, minden összefügg mindennel, még ha szabad szemmel nem is látható köztük a kapcsolat. Ilyenkor vegyük fel a „szemüveget”.
A bejegyzés végéhez közeledve egyre világosabban, színesebben kezdtem látni az életet, a jelenlegi helyzetemet. Jó szívvel ajánlom Neked, hogy rajzold meg az életkereked a fentebb megjelölt linken leledző irányított kérdések alapján. Tanulságos, hasznos, előrelendít, segít helyre tenni a gondolataidat. Nem csak kerek születésnapokkor használható, az év bármely napján, folyamatosan rendelkezésedre áll. Nekem hatalmas lökést adott a folytatáshoz (minden téren). Köszönöm, hogy elolvastad ezt az igazán személyesre szabott írást a „tollamból”.
* A bejegyzésen kívül, a főmenüben látható kiemelt kép a Canva.com program segítségével, a szerző saját fotóival készült.
** A bejegyzésben elhelyezett képek a szerző (Kiss Alexandra) saját fotói.
*** Az ábrák a Canva.com sablonjának felhasználásával/átalakításával készültek.
